Néhányan elmondhatjuk, hogy jártunk már együtt külföldön is. Ugyanis a tegnapi hajókázás központi állomása Esztergom volt, ahol egyesek ott maradtak várost nézni, mások a Mária Valéria hídon átkelve eljutottak Párkányba (Sturovo), amely már Szlovákiában helyezkedik el.
A kiránduláson kilenc könyvtáros hallgató vett részt, ezek közül hatan elsősök; továbbá a gólyatábori Tizenkelences őrsből még egy személy, Anita, aki szintén a mi társaságunkkal tartott.
Hajóúton odafelé meghallgathattuk néhány “régi motoros” ELTE-s humorosra kiélezett sajtószemléjét, majd tájékoztatókon és játékos versenyeken vehettünk részt. Sajnos a mi gólyahajóhoz írt ódánk, a Nauru-óda nem ért el helyezést, pedig két magyaros gólya is segített nekünk rímeket találni.
Mivel Párkányban jól feltankoltunk a helyi jellegzetes italokkal (és itt nem a kólára hasonlító Kofolára gondolok), a hajóút visszafelé tartó részét mocskosul átbuliztuk. Zengett a Duna énekünktől, dübörgött a hajó tánclépéseinktől, és olyan gyorsan múlt az idő, hogy alig tűnt fel, hogy megérkeztünk.
A képek már megtekinthetőek…
És most álljon itt a jó hangulatra bizonyítékképp az egyik könyvtáros gólya, Sepa élménybeszámolója:
Vááááááááááááááávúúúúhúúúúúúúúújeeeeeeeeeeeeeeeíííííííííííííííííjuhéééééééééééééééééééééééééééééééééééé 
Nagyjából így jellemezhetném a mai eseményeket 
Szenzációs volt! Sajnálhatják páran, hogy nem jöttek el… Én is úgy álltam hozzá először – őszintén szólva -, hogy ááá, ez nem lesz jó, meg van fontosabb dolog is, és hogy mi ez már, mi lesz belőle…?! De szerencsére minden ilyesfajta előítéletem szertefoszlott (és ez nálam nagy szó!), kb. az út felénél. Előkerült persze az ingyiribingyiri, meg a “forradalmat minden éjjel” – előbbinek jobban örültem, de hát az utóbbit még mindig dúdolgatom (pedig nem szeretem…), úgyhogy megtette a hatását Na, egy a lényeg: megérte elmenni rá, mert fergeteges buli volt (Noha én csak a végén táncoltam, de azzal is jól elvoltam, hogy a többieket figyeltem, hogy … öhm… bohóckodnak ^^)
Sepa